Évekig úgy éreztem, dacos kisgyerek szól belőle, amikor nem kap tőlem jóéjt-csókot, mielőtt lefekszem.
Évekig kínlódtam, dühöngtem, zsetonként könyveltem el, amikor nem kaptam tőle jóéjszakát-üzenetet a távollét estéin.
Csodálatos módon a köztünk lévő büdös, dögszagú göröngyök ellapátolásával képes lettem arra, hogy megfogalmazzam a tegnap esti érzéseimet: elbizonytalanodom szeretetében azzal, ha az üzenetemre nem válaszol. Pontosan úgy, ahogyan én elbizonytalanítom, amikor nem adok jóéjt-csókot.
Hiszem, hogy ez a közlés elég erős ahhoz, hogy holnaptól – még ez is – másképp legyen.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: